Tartalom Együtt jártak ők sok sok éve már
a fiú és a lány, a két szerelmespár.
Meleg nyár, nagy zord tél
minden öröme csak kettőjüknek élt.
Fogták egymás kezét, szórakoztak sokat,
súgták egymásnak a szerelmes szavakat.
Boldogok voltak, mint soha senki más,
nem ismerték mi a bánat, s mi a csalódás.
Egy nap megszólal a lány:
-Gyereket várok. Fiú lesz vagy lány?
A fiú gyorsan elfutott, nem jött vissza soha már,
nem találta őket együtt már a visszatérő nyár.
Elment örökre a fiú némán és hidegen.
Ez volt tehát az őszinte lángoló szerelem?
S nemsokára valahol felsír egy kisgyermek:
a lánynak egy kékszemű fia született.
Teltek a napok, s ő reménykedett,
hátha egy napon betoppan szerelme.
S nőtt a kisgyerek, napról napra szebb lett,
s kimondta az első szót, talán a legszebbet!:
Bizonytalan léptekkel pici lábát rakta,
s gyönyörű hangon kimondta: APA!
Egy szép napon sétálni mentek,
mégegyszer a régi utakon haladtak. Felidéződtek
a szép emlékek, elmúlt boldog napok.
felsóhajt a lány: -Kár hogy egyedül vagyok!
Az utca végén egy fiatal pár
hallkan rájuk köszönt, gyermekére néz a lány,
sűrű könnyén át magához öleli kisfiát,
s csak ennyit mond: OTT MEGY ÉDESAPÁD!